Tenshi Nanami élete

5.Fejezet


/Tenshi/

-Jó reggelt.-köszöntött egy ismerős hang
-Már is reggel van?-kérdeztem a szemeimet törölgetve
-Igen.-mosolyodott el Atsushi
-Nézzük meg a többieket.-mondta majd felállt és nyújtózkodni kezdett
 -Rendben.-álltam fel én is majd elindultunk
Mikor odaértünk mindenki aludt Atsuko-t kivéve.Egy fa tövében üldögélt és az alvó társainkat nézte.Majd lábait felhúzta és kezeivel átkulcsolta.Szemeit becsukta és nagyot sóhajtott.Látszott rajta hogy nagyon nyomja a lelkét valami.
-J..jó reggelt Atsu-chan.-álltam elé egy nagy mosolyt nyomva az arcomra hogy felvidítsam.Sajnos sikertelenül.
-Nektek is.-válaszolta szomorúan
-Minden oké hugi?-kérdezte kicsit aggódva Atsushi
-Igen.Csak kicsit fáradt vagyok ugyanis nem aludtam valami sokat az éjjel.-majd ásított egy nagyot
-Hogy-hogy?Hisz mi őrködtünk az éjjel.-ültem le mellé
-Túl sok minden kavarog a fejembe.Ezért egész éjjel csak agyaltam.-tette arcát két tenyerébe
-És mégis min agyaltál?-lépett közelebb Atsushi
-Mi lesz most velünk?Meddig maradunk itt?Aztán hová megyünk majd?És vajon ott mennyivel lesz jobb mint itt?-tette fel kérdéseit sorba
-Minden annyira bizonytalan.Én pedig tele vagyok kérdésekkel de egyikre sem tudok biztos választ adni.-folytatta majd sóhajtott egy nagyot
-Én sem tudom hogy pontosan hová is tartunk.És azt sem tudom mi lesz holnap vagy holnapután.De azt tudom hogy mi itt vagyunk egymásnak.És akármerre is vigyen az utunk sohasem válunk el.-majd átkaroltam és fejemet vállára hajtottam
Aztán Atsushi is leült és szintén átkarolta Atsut.
-Tenshinek igaza van.-vigyorodott el
Ekkor Atsuko felemelte a fejét és kissé könnyes szemeivel először rám, majd Atsushira nézett.Aztán két kezével letörölte könnyeit és szorosan magához húzott minket.Végül bólintott és ő is elmosolyodott.Ekkora a többiek is ébredezni kezdtek.
 Még aznap felfedeztük azt a vidéket.És az erdő közepén folydogáló kis patak mellé telepedtünk le.Azután Atsuko és Atsushi elmentek élelemért.Én pedig ott maradtam a többiekkel.Míg ők a folyóban pancsoltak én leültem a szélére és csak a lábam lógattam bele.Majd hátradőltem és a felhőket bámultam.Aztán becsuktam a szemeim és élveztem ahogy a nap sugarai melegítik a testemet.Kis idő múlva viszont már aludtam.Nem tudom mennyit aludhattam de amikor ébredeztem már nem éreztem az arcomon a meleg napsugarakat.Majd kinyitottam a szemem és teljesen vörös lettem.Tehát ezért nem éreztem én a nap sugarait.Mivel Atsushi fölém hajolt mégpedig oly annyira hogy alig volt egy kis rés kettőnk között.Én teljesen lefagytam.Meg sem tudtam szólalni.Éreztem hogy az  arcom nagyon forró.Biztos úgy nézhettem ki mint egy főtt rák.Még a lélegzetem is lelassult.Szívem pedig úgy kalapált hogy majdnem kiugrott a helyéről.Tekintetem pedig leragadt két vörös szeménél.Rajta viszont a zavartság vagy idegesség legkisebb jelét sem lehetett felfedezni.Teljesen nyugodt volt.Aztán hirtelen elvigyorodott.Majd felállt és odanyújtotta a jobb kezét nekem.Ekkor kezdtem csak észhez térni a történtek után.De megfogtam a kezét és én is felálltam.Viszont az arcom még mindig egy paradicsomra hasonlított ezért Atsushi a homlokomra tette a kezét.
 -Minden rendben Tenshi?Nagyon vörös vagy.-vigyorodott el újból
 -I..igen.-léptem hátra zavarodottságomban
  -É..és ti?Sikerrel jártatok?-próbáltam terelni a témát
-Igen mondhatni.De menjünk vissza és meglátod.-válaszolta majd elindult a többiekhez
-Te nem jössz?-fordult vissza pár méter után
-N..nem.Most egyébként sem vagyok éhes.Inkább hozok egy kis tűzi fát.-fordultam meg majd az erdő felé indultam
-Rendben.De siess vissza és ne kószálj el messzire mert hatalmas ez az erdő és könnyű eltévedni.Ja és vigyázz magadra.-ordibálta utánnam
Én csak bólintottam egyet majd berohantam az erdőbe.Igazából ez a tűzi fa dolog csak ürügy volt hogy egyedül maradhassak egy kicsit.Ki kellett szellőztetnem az agyam.Mivel a gondolataim mostanság csak Atsushi körül forogtak.Ezért semmire nem tudok rendesen odafigyelni.Megbolondít az hogy nem tudom mit érez.Egyszer azt hiszem kedvel.Máskor meg olyan rideg és bezárkózott.Annyira el voltam foglalva ezekkel a gondolataimmal hogy észre sem vettem hogy besötétedett.Ott álltam egy hatalmas erdőben éjjel néhány gallyal a kezembe és fogalmam sem volt hogy merről jöttem.Hiába nézelődtem jobbra-balra nem rémlett hogy melyik a visszavezető út.Kétségbeestem.Nem tudtam mi tévő legyek.Ám ekkor valami mocorogni kezdett az egyik bokorban és a szél is recsegtette az ágakat.Nagyon megijedtem és akaratlanul is futásnak eredtem.Meglepő módon pár perc múlva már a folyónál voltam.Nagyon meg könnyebbültem és elmosolyodtam.
"Csak követnem kell a folyót.De előtte még megmosakszom egy kicsit"-gondoltam majd leraktam a gallyakat.Aztán beleálltam a patak közepébe és a tenyeremmel merítettem egy kis vizet majd lepocsoltam magam.Ám amikor újra merítettem és felemeltem az arcomhoz a benne lévő víz megcsillant a holdfényben.De nem csak az.Hanem e benne lévő vér is.Lenéztem a lábamhoz majd láttam a hogy a víz vért hoz magával.Felsikítottam és kirohantam a vízből.Remegett az egész testem és felelevenedtek bennem a "régi" emlékek.