6.Fejezet

/Tenshi/

"Nem lehet...nem akarom.....nem" Ismétlődtek ezek a szavak a fejemben.Majd megfordultam és a táborhelyünk felé rohantam.A nagy szaladásban megbotlottam valamiben és orra estem.Szemebe könnyek gyűltek és éreztem hogy nem bírok tovább menni.De ekkor eszembe jutottak a többiek, ökölbe szorítottam a kezem majd lassacskán fölálltam."Meg fogom menteni őket" Tekintetem elszántságomról árulkodott majd újra rohanni kezdtem.Ahogy egyre közelebb értem éreztem hogy a szívem egyre hevesebben ver.De nem féltem.Elhatároztam hogy akár az életem árán is megvédem őket.Megérkeztem.
-Itt vagyok!-ordítottam fel
De sajnos ide is későn értem.A többiek vérbe fagyva feküdtek elszórtan egymástól egy két méterrel.Ledöbbentem.Még a lélegzetem is elakadt."Újból...megint megtörtént...mindenki..mindenki meghalt.." Visszhangzott a fejemben.Majd lassan elindultam feléjük.Szemebe ismét könnyek gyűltek és az elszántságom tovaszállt.Ugyanis felváltották más érzelmek amik akkor kavarogtak bennem.Gyűlölet,düh,fájdalom,szomorúság,magány.Ezek az érzelmek belülről mardostak és éreztem hogy én is meg akarok halni.Nem bírtam.Nem akartam tovább szenvedni.Ekkor térdre zuhantam és felordítottam.Két kezemet magam elé emeltem és bódultan néztem őket.Majd valami zajt halottam a fák közül.Arra gondoltam hogy a támadó meghalván a sikolyomat visszajött és velem is végezni akar.Felálltam és egyre közelebb sétáltam a helyhez ahonnan a zajt halottam.Megálltam, becsuktam a szemem és vártam hogy a halál engem is magával ragadjon.De a halál helyett egy kéz ragadott meg és magával húzott.Kinyitottam a szemem és megláttam Atsuhit.Nagyon megörültem és ezúttal az örömtől könnyeztem.Aztán hátulról megöleltem.Szorosan hozzábújtam és kissé megnyugodtam.Majd Atsushi megfordult és magához ölelt.
-Semmi baj.Itt vagyok.Sajnálom.-mondta halkan
Nem értettem miért kér bocsánatot de ez akkor nem is nagyon izgatott.Hisz annyira örültem hogy legalább ő jól van.
-Most már menjünk innen.Nem biztonságos itt.-nézett körül majd megfogta a kezem és elindult.
-Atsuko már vár.-fordult hátra
-A...Atsuko?-csillant fel a szemem a név hallatára
-Tehát ő is jól van?-folytattam
-Igen.És már vár ránk.Ugyanis még ma este elhagyjuk ezt a körzetet.
-Értem.De ti hogy hogy túléltétek?-kérdeztem
-Én én Atsu utánad indultunk sötétedés után.A sikolyokra lettünk figyelmesek de mire visszaértünk már késő volt.Atsukot előre küldtem én pedig itt maradtam megkeresni téged.-mondta
-Értem.
Majd pár perc múlva megláttam Atsukot.Olyan boldog lettem látván hogy neki sincs semmi baja hogy odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam.Nem szólt semmit csak megölelt.
-Ezt hagyjátok későbbre.Indulnunk kell.-jelentette ki Atsushi
Bólintottunk egyet majd elindultunk.Egész este úton voltunk, hajnalban pedig megérkeztünk az új körzetbe.Mindhárman kicsit lenyugodtunk és szép lassan emésztgettük a történteket.Ez a körzet se sokban különbözött az előzőktől.Lepukkadt házak és koszos utcák amerre csak körülnéztem.
-Gyertek itt lepihenhetünk mielőtt tovább mennénk.-szólt Atsushi majd egy kissé sötét zsákutcába vezetett minket
Leültem Atsu mellé és aludni próbáltam de kissé hideg volt ezért nem nagyon ment.
-Kissé hideg van nem?-kérdeztem 
-Most hogy mondod én is fázok.-válaszolt Atsu
-Gyertek ide.Együtt talán nem fázunk majd annyira.-ült le Atsushi is
Én és Atsu odamentünk Atsushihoz.Ő az egyik oldalára én pedig a másikra ültem és mindketten hozzábújtunk.Éreztem Atsuhi szívdobogását és ettől egy picit elpirultam és megnyugodtam.Már nem is fáztam.Behunytam a szemeim és szép lassan elaludtam.