Tenshi Nanami élete

4.Fejezet!


/Tenshi/


-Seireitei??Rukongai??Ezek meg mik?Soul Society nem egy nagy város?-néztem rájuk értetlenül
-Majd én elmagyarázom!-lépett előre Atsushi
-Soul Society vagyis a Lelkek világa két nagy részből áll.A hatalmas falakkal körülvett Seireiteiből vagyis a Tiszta Lelkek városából, ahol a nemesek és a shinigamik laknak, valamint a 80 körzetre felosztott Rukongaiból vagy másnéven a Kóbor Lelkek városából.A körzetek az életkörülmények és az életviszonyok szerint vannak felosztva.Minél alacsonyabb egy körzet száma annál jobb a megélhetés és annál békésebb, nyugodtabb.-magyarázta a barna hajú fiú
-És ez hanyadik körzet??-érdeklődtem
-A 75..-tette karba a kezét Atsuko
-A..a 75.?-néztem rájuk nagy szemekkel
-Igen.-felelt Atsuko
-Ezek szerint az életkörülmények majdnem itt a legnehezebbek?-pislogtam
-Igen.Itt szinte lehetetlen életben maradni.De nekünk mégis sikerült valahogy.-hajtotta le a fejét Atsu
-De ha tényleg olyan nehéz itt megélni akkor miért nem  mentek el?Egy másik körzetbe ahol könnyebb lenne mindenkinek.-értetlenkedtem
-Azt nem lehet.-vágta rá Atsuko
-De hát miért nem??-kérdeztem
-Mivel vannak köztünk olyanok is akik nem bírnának ki egy olyan hosszú utat.Mi pedig nem hagyunk hátra senkit csak azért hogy nekünk könnyebb legyen valamennyivel.-mondta Atsu
-Bizony.Mi már olyanok vagyunk mint egy nagy család.-tette hozzá Atsushi
-Értem.De nekem muszáj visszajutnom a Tiszta Lelkek városába.-néztem rájuk elszátan
-A ruhádból ítélve gazdag családból származol.Egyedüli gyerek vagy.Egy elkényesztetett kis fruska, már bocsánat.Mostanra biztos észrevették hogy eltűntél.Tehát anyuci és apuci nemsokára itt lesznek érted.Hazavisznek a hatalmas villátokba majd  ez az egész csupán csak egy rossz álomnak fog tűnni.- vágta a fejemhez Atsu
-Atsu fejezd be!Elnézést a nővérem bunkósága miatt.Egyébként hogy kerültél ide?-vágott közbe Atsushi
-Tudod Atsuko több dologban is tévedsz.Abban igazad van hogy egy gazdag családból származok.De abban viszont már nincs hogy elkényesztetett vagyok.És nem vagyok egyke sem.Van egy húgom.A szüleim pedig nem fognak értem jönni ahogy más sem.És hogy hogyan kerültem ide.Nah látod ezt én is szeretném tudni.Csak arra emlékszem hogy elaludtam az udvaron, aztán itt ébredtem föl.-néztem Atsuko szemébe
-Hogy érted hogy nem jön érted senki?-érdeklődött Atsushi
Majd elmeséltem nekik mi történt aznap.Atsuko bocsánatot kért de én azt mondtam hogy nem haragszom hisz nem tudhatta.Majd megígérték hogy segítenek előkeríteni a gyilkost és a húgom.Így végül ott maradtam velük.Ahogy teltek a napok egyre jobban kezdtem beilleszkedni.Atsuko, Atsuhi és a többiek pedig beavattak mindenbe és megtanítottak hogy legyek igazi "túlélő harcos".Lassan én is a család tagjává váltam.A napjaink pedig szinte mindig ugyanúgy teltek.A túlélésért harcoltunk.Furcsa de a nehézségek ellenére minél több időt töltöttem ott annál boldogabb voltam.Ráadásul az idő múltával én és Atsushi is egyre közelebb kerültünk egymáshoz.Lassacskán pedig kezdtem visszakapni mindazt amit egy éjszaka leforgása alatt elvesztettem.

1 évvel később:

Az életünk ilyentájt kezdett romlásnak indulni.A megélhetés csak nehezedett.Épp ezért sok barátunkat elvesztettük.A létszám nagyon lecsökkent és tudtuk hogy nem maradhatunk itt különben nekünk sincs sok esélyünk az életben maradásra.Az egyetlen reményt egy új körzet jelentette.Így közös döntés alapján útnak indultunk.Összesen 5 körzettel kerültünk előrébb.Így kötöttünk ki a 70.-ben.Ám az indulás előtti 20-30-as létszámunk igen csak megfogyatkozott.10-en ha maradtunk összesen.Éppen ezért úgy döntöttünk hogy egy darabig itt maradunk.Erőt gyűjtünk kicsit összeszedjük magunkat majd tovább megyünk.Aznap este én töltöttem be az egyszemélyes őrség szerepét.Odaültem a már csak parázsló tűz mellé majd két tenyerembe nyomtam az arcom.
-Minden rendben van Tenshi?-tette a vállamra a kezét Atsushi
-Nem.Semmi sincs rendben.Hisz alig maradtunk páran.Mégis meddig akarunk még elmenni?A vége az lesz hogy még több barátunkat veszítjük majd el.-mondtam kétségbeesetten
Atsushi leült mellém majd magához húzott.Ekkor éreztem hogy nagyon elpirultam ezért lehajtottam a fejem.
-Ne aggódj.Bármi történjen én melletted maradok.Soha nem hagylak magadra.-hajolt közelebb és súgta a fülembe
-K..kö..köszönöm.-nyögtem ki nagy nehezen
Ekkora már olyan voltam mint egy főtt rák.
-Te nem akarsz aludni?Hisz neked nem muszáj fent lenned.Én vagyok ma őrségben.-kérdeztem
-Nem.Én csak szeretnék egész este itt maradni veled.-mondta teljesen nyugodtan majd a csillagokra nézett
-Re...rendben.-majd fejemet a vállára hajtottam és én is a csillagokat néztem.
Így ültünk egész este.Szótlanul egymás mellett.Aztán eljött a reggel./vége/