Tenshi Nanami élete...

                                                                1.felyezet
/Tenshi/
 -12 évvel ezelőtt-

Reggel 5 óra volt. Sötétség borított mindent.Épp befelyeztem az ágyalást majd gyorsan felöltöztem és kirohantam a szobából, le a lépcsőn egyenesen az udvarra.Egyetlen lélek sem volt kint és síri csend uralkodott mindenen.Kis idő múlva lépteket halottam a hátam mögül.Nagyon megörültem.Hatalmas lelkesedéssel fordultam meg.Csak én vagyok-szólt egy ismerős hang.És ők?Hol vannak?-kérdeztem.Már rég elmentek.Sajnálom.-válaszolta majd kedvesen megsimogatta a fejemet.Értem.-mondtam szomorú hangon.A dadám volt az.Ő vigyázott rám mivel a szüleim túl elfoglaltak voltak ahoz hogy akár egyetlen percet is eltöltsenek velem.Nagyon szerettem őt.Majd megpróbált megvígasztalni.Gyere csinálok neked reggilt, utánna kimegyünk a rétre és szedünk egy hatalmas csokrot a szüleidnek.Rendben?-mondta egy nagy mosollyal az arcán aztán felém nyújtotta a kezét.Rábólintottam, megfogtam a kezét majd követtem.Reggeli után elindultunk a rétre.De szokás szerint nem egyedül.Mivel egy befolyásos klán tagja voltam nem császkálhattam csak úgy egyedül a dadámmal a birtokunkon kívül.10 shinigami kíséretében érkeztünk a kis rétre pont úgy mint máskor.Egyébként ezt a rétet egy erdő ölelte körül és egy kis patak folydogált a közepén.A nevelőnőm kiadta az utasításokat a shinigamiknak majd elkezdtük a virágszedést.A nap már lemenőben volt és a dadámmal egy fa tövében üldögéltünk, mellettünk a virágcsokor amit szedtünk.Ennek biztos örülnek majd, igaz?-kérdeztem, de ő egy szót sem szólt.Minden rendben?-szóltam hozzá újból kicsit aggódó hangon.Persze..de meg kell néznem valamit.Te maradj itt és ne mozdulj.Rendben?-mondta.Hangja megdöbbent volt,mintha történt volna valami, de nem akarta elmondani.Én csak rábólintottam ő pedig elviharzott.1 óráig ültem ott de ő még mindig nem jött vissza.Már besötétedett és én nagyon untam magam.Megfogtam a csokromat és a folyóhoz mentem.Megmosakodtam, majd láttam valami furcsát a vízben.Utána nyúltam és kivettem.Egy ruhadarab volt.Színe fekete akár csak az éjszaka.De nem csak erre figyeltem fel.A víz mintha más lett volna, de a nagy sötétben nem láttam rendesen.Újból belenyúltam majd a kezemet a hold fénye felé emeltem.A víz végigfolyt a kezemen és a fényben vörösen fénylett.Először nem hittem a szememnek.Egyből tudtam hogy mitől olyan a víz.Csakis vér lehetett.Aztán akaratlanul ugyan de elkezdtem a patakon felfelé sétálni.Hirtelen egy sikoly törte meg az addig uralkodó csendet.Nem tudom miért,de elkezdtem rohanni a hang irányába.Majd észrevettem egy férfit a holdfényben.Kard volt a kezében amiről csöpögött a vér, és körülötte a shinigamik feküdtek vérbe fagyva.Rögtön elbújtam egy fa mögé.A férfi egy utolsó mondattal búcsúzott a földön fekvő shinigamiktól: "Ez a sors vár azokra akik nem működnek együtt velem"-majd eltűnt. Ahogy eltűnt odarohantam a halálistenekhez.Sajnos nem csak őket találtam ott.Pár méterrel arrébb feküdt a dadám...szintén holtan.Teljesen ledöbbentem majd összerogytam a holteste mellett.Szemeimbe könnyek gyűltek és a kezem ökölbe szorult.Majd egy kósza gondolat futott végig az agyamon.Mi van ha ez a férfi a házunkban is járt már?Ahogy ez átfutott az agyamon egyből cáfolni kezdtem magam.Nem!!Az nem lehet!!Képtelenség!-hajtogattam.A lábaim mégis akaratlanul a házunk felé vették az irányt.Úgy rohantam ahogy csak bírtam.Majd berontottam a kapun. /ennyi az első felyezetXD/